Jó érzéke van a szakinak a píárhoz. Nem úgy reklámozza magát, hogy MEGBÍZHATÓ, mert azt mindenki tudja, megbízható villanyszerelők nincsenek, vagy ha mégis, akkor teljességgel megbízhatatlanok. Ez nem speciális szakmai ártalom, a megállapítás ugyanúgy vonatkozik a kőművesekre, ácsokra, cserepesekre, vizesekre és a többiekre. A jelenség magyarázata valószínűleg geológiai eredetű, a nagy hegyek közelsége okozza. Túl közel vagyunk a Balkánhoz.

Még az is előfordulhat persze, hogy nem píárról van szó, hanem speciel ez a villanyszerelő tényleg becsületes. Akkor viszont nem sok jövőt jósolok neki.

Ha munkaközvetítő lennék, vajon milyen tanácsot adhatnék neki? Először is azt, hogy az eredeti szakmáját egyelőre felejtse el, mert amióta bezuhant az építőipar, az egyik legrázósabb foglalkozás a villanyszerelő lett. De talán a másik dologgal, a becsületességgel, lehetne kezdeni valamit.

EGY BECSÜLETES EMBER MUNKÁT KERES! Nézzük!

A versenyszférával nem igazán próbálkoznék. Az most úgy megy össze, mint kínai trikó a mosásban. Ott egyébként mindig is nagy volt a tülekedés a húsosfazék körül. Aki nem nyomul, nem trükközik, nem használja a könyökét, az bizony nehezen fér hozzá a jóhoz. Nem becsületesnek való vidék, a többiek az ilyet hamar eltiporják. Ha valaki tehát villanyszerelő, és még ráadásul becsületes is, az halmozottan hátrányos helyzetűnek számít ebben a közegben. Különösen most, hogy a nagy tülekedésben nem figyeltünk eléggé, és a bankok meg a biztosítók két pofára felzabálták
a közpörkölt javát, így még nagyobb lett a könyöklés a húsosfazék alján maradt tunkolnivalóért.

- Így hát kedves Becsületes Villanyszerelő - mondanám neki, ha tanácsot kérne tőlem -, más szférákban kellene próbálkoznia. Olvastam például, hogy miközben ebben az évben több tízezer embert rúgtak ki a versenyszférában, ugyanezen idő alatt a közszféra létszáma - folytatva a korábbi tendenciákat - növekedett. Ez azért ígéretesebb helyzet egy villanyszerelő számára. De vajon a Becsületes Villanyszerelő számára is?

Nincsenek jó híreim ezzel kapcsolatban. Azt mondják a témával foglalkozó szakemberek, hogy a magyar közszférát teljesen átitatta a korrupció. Ennek többi között - a fentebb említett geológiai konfiguráción túlmenően - az a magyarázata, hogy a közszférában elérhető jövedelmek csak úgy versenyképesek a versenyszféra jövedelmeivel, ha az ember szert tud tenni némi mellékesre is. Ha értik, mire gondolok.

Mostanság, amikor a kormány elvette a 13. havi fizetést, akkor ennek negatív hatását lefizetésemeléssel lehet csak ellensúlyozni. Ezért nem éppen megfelelő pillanat egy becsületes villanyszerelő számára, hogy a közszférában próbálja megtalálni a számítását. Egy ilyen közeg hamar kinézi, kiveti magából azt, aki nem alkalmazkodik a sajátos belső viszonyokhoz.

Arra már nem is merek gondolni, hogy állna, mondjuk a politikusi pálya a Becsületes Villanyszerelőnek. Mint tudjuk, a politikusok talpig becsületes emberek. A földtől számítva persze. A politikus ott kezdődik, ahol a becsület végződik.

Ezek után már csak a szolgáltatási szektorban reménykedhetünk. De csak módjával. Mert mi az a szolgáltatás, amihez becsületesség kell? Maximum az elveszett pénztárca visszaszolgáltatása, de ennek
a nevében is benne van, hogy nem oda, hanem visszaszolgáltatás. És különben is, manapság olyan kevés pénztárca vész el, s ami el is veszik, annyira üres, hogy nem érdemes miatta becsületesnek lenni.

Az a baj, kedves Becsületes Villanyszerelő, hogy nincs manapság a becsületnek becsülete.

szerző: Karcagi László| Népszabadság| 2009. május 23.
forrás: nol.hu